ÉN ÉS A HALOGATÁS…

Sokszor mondjuk új év, új kezedet. Egy új év számomra olyan, mint ha egy hatalmas doboz szépen becsomagolt ajándékot kaptam volna. Nagyon tetszetős a csomagolása, de nem tudom mi van benne. Elkezdem találgatni, hogy ugyan mi lehet a dobozban? Számtalan variációt végig pörgetek, mielőtt kinyitom. Egyik énem azt mondja, hogy azonnal tépjem le a csomagolást és nézzem meg, a másik énem pedig azt, hogy inkább ne nyissam ki, nehogy csalódjak. Valahogy ilyen érzések kavarognak bennem január elején az új évvel kapcsolatban is. 

Ha ismersz tudod, a tavalyi évem nagyon nehéz volt az elejétől a végéig. Ezek a nehézségek sokat segítettek abban, hogy meglássam, mi miért alakult úgy, ahogy alakult. Egy közös pont mindegyiknél volt, ez pedig a halogatás. Igen. Nem az orvosok hozzáállása (pedig az is sokat rontott az állapotomon), nem az állam, nem a körülményeim, hanem a halogatás. Mikor minden egyes esemény mögött sikerült meglátnom, hogy mit nem tettem meg és felvállaltam a felelősséget, hogy igen én vagyok az oka minden rossz helyzetért.  Ettől kezdve elkezdett minden megoldódni. 

Hogy miért írtam meg Neked ezt a történetet? 

Az idén is ismét eljött az a pont, mikor az ajándék kibontását követően, már fakulni kezdett az az öröm amit azzal kaptam, hogy micsoda lehetőségeim lesznek 2019-ben. Hatalmas lendülettel fogtam hozzá, de ahogy a napok pörögnek, kicsit kezdett megfakulni az az öröm, amit az új lehetőségek rejlenek. Beindult az “alkudozás”, hogy majd holnap ma egy kicsit még nem… Igyekszem sokkal tudatosabb lenni, és nem engedni a csábításnak. 

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Szinte apróságnak tűnő  dolgok. De a hétköznapokban megtett, vagy meg nem tett apró dolgokból lesznek a nagy dolgok. Akár jók, akár rosszak. Nem szabad lebecsülni egyetlen egy apróságot sem, sőt az apróságokat kell igazán komolyan venni.

Ez az élet minden területére igaz, még a bőrünk állapota is  ezeken az apróságokon múlik. Hiszen minden mindennel összefügg.